Búcsúzunk Dicső Istvántól (1968-2026)

Dicső István a Budapest IX. Kerületi Kosztolányi Dezső Általános Iskola tanára, címzetes igazgatója 2026. április 20-án váratlanul elhunyt.

Iskolánkat 2013-2023 között vezette. Innovatív szemléletű igazgató volt, aki a tantestület támogatásával évek alatt aktívan és sikeresen vett részt pályázatokon, melynek köszönhetően sok fejlesztés valósult meg az intézményben.

Alapelve volt, hogy „Mindenki tehetséges valamiben.” Ezt az irányvonalat kiemelve iskolánk 2015-től Akkreditált Kiváló Tehetségpont, 2017 márciusától pedig Minősített Tehetséggondozó Műhely lett.

Fontosnak tartotta, hogy az iskola és a családok között szoros kapcsolat alakuljon ki, amelyre egy jól működő szülői munkaközösség épülhet. Ennek megalapozására 2015-től elindult a családi nap program, ami azóta is tanévenként két alkalommal kerül megrendezésre, lehetőséget adva egy kötetlen közösségi élményre, melyben nemcsak iskolánk tanulói, hanem családjaik is részesülhetnek.

Szívén viselte a 2016-ban átadott mászófal fejlesztését, amely azóta is folyamatosan épül és nemcsak a változatos sportélethez járul hozzá, hanem támogatja az iskolában folyó fejlesztőpedagógiai munkát is.

Kiemelten kezelte a környezet alakítását, szépítését és fejlesztését. Az ő ötleteinek megvalósításaként évről-évre egyre több lett a zöld felület, megépült a szabadtéri színpad, ágyáskertek kerültek kialakításra és elkészült a mezítlábas ösvény iskolánk udvarán.

Kezdeményezésére iskolánk csatlakozott a Polgár Judit Sakkpalota Programhoz, amelynek kiemelt referenciaiskolája lettünk.

Törekedett arra, hogy intézményünkben megvalósuljon a tantermek digitalizációja. Évek alatt a Vidámság Háza Alapítvány támogatásával az osztálytermekbe digitális táblák kerültek.

A mindennapos testnevelés feltételeinek megteremtése érdekében vezetése alatt az iskola egy új tornateremmel is bővült.

Mesterpedagógusként a Budapesti POK intézményfejlesztési szaktanácsadójaként is dolgozott.

Fájó szívvel búcsúzunk kollégánktól.

Emlékét őrizzük.

„Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.”

Wass Albert: Halál (részlet)